A mérleg sok nyelve

Mi az, az éves beszámoló ? Hogyan kell értelmezni?

A legtöbb vállalkozó a napokban kapja meg könyvelőjétől a vállalkozására vonatkozó éves beszámolót. Sokan tudják azt értelmezni, még többen nem.

Nem is könnyű feladat ez, hiszen a legtöbb vállalkozó, bár rendkívül jó szakember a maga szakterületén, de szinte semmilyen számviteli ismerettel nem rendelkezik.
Nem is rendelkezhet, hiszen, hacsak nem tanult közgazdásági területen akkor az iskola nem készítette fel ilyen jellegű tudással. Otthon meg, – hát valljuk meg őszintén napi szinten mi sem erről beszélünk a gyerekeinknek- kevesen kapták meg ezt a tudást.

Segítségképpen, – a wikipédia felhasználásával – összeállítottam egy rövid ismeretterjesztő anyagot. Ez az a minimum amit minden vállalkozónak érdemes tudnia ebben a kérdéskörben.

Éves beszámoló

Az éves beszámoló egy olyan számviteli összeállítás, amely bemutatja az érdekelt felek (tulajdonosok, befektetők, hitelezők) számára egy vállalkozás vagyoni helyzetét és eredményességét egy adott üzleti év lezárultával. Az éves beszámolót letétbe kell helyezni a cégbíróságon, tartalma nyilvános.
A magyar számviteli törvény szerint az éves beszámoló tartalma:
mérleg,
eredménykimutatás,
kiegészítő melléklet.
Az üzleti jelentés nem része az éves beszámolónak, de elkészítését szintén a számviteli törvény szabályozza.
Az IFRS szerint a fentieken kívül az éves beszámolónak tartalmaznia kell még
a cash-flow kimutatást, illetve
a saját tőke változását is.
(A magyar számviteli törvény szerint ezek a kiegészítő melléklet kötelező elemei).

Mérleg

A számviteli mérleg olyan kimutatás, amely egy adott időpontra vonatkozóan bemutatja a vállalkozás vagyonának összetételét (eszközök), valamint ezeknek a vagyonelemeknek a finanszírozási forrását (források). A vonatkozási időpont neve: a mérleg fordulónapja.
A mérleg formája lehet:
kétoldalas (bal oldalon az eszközök, jobb oldalon a források)
lépcsős (az eszközök és források lejárat szerint vannak csoportosítva).
A számvitelre vonatkozó jogszabályok szerint az üzleti év végén kötelező a mérlegkészítés. A tőzsdén jegyzett vállalatok negyedévente kötelesek a beszámolásra.

Eredménykimutatás

A számvitelben használatos eredménykimutatás bemutatja egy adott időszak (jellemzően üzleti év) bevételeit és ráfordításait, továbbá ezek különbözeteként a vállalkozás nyereségét, illetve veszteségét.
Ez a kimutatás – a vállalkozó döntésétől függően – kétféle módon állapítható meg:
összköltség eljárással
forgalmi költség eljárással.
Nagyobb cégek a profitot mindkét eljárással kimutatják, ilyen esetben a két módszer végeredményének azonosnak kell lennie.
Az eredménykimutatás arra szolgál, hogy az érdekelt felek (tulajdonosok, befektetők, hitelezők)
fel tudják mérni a vállalkozás teljesítményét egy adott időszakban
és ebből következtetéseket vonjanak le a jövőbeli teljesítményre nézve, illetve
megbecsüljék a jövőbeni kockázatokat.
osztalékfizetésről dönthessenek
Az információ hasznosságának viszont megvannak a korlátai:
hiányoznak olyan tételek, amelyek fontosak a vállalkozás jövője szempontából de nehezen vagy egyáltalán nem számszerűsíthetőek (például munkavállalók szakképzettsége és lojalitása)
egyes értékek a használt könyvelési módszerektől függenek (például a készlet szintjének kimutatása FIFO vagy LIFO módszerrel)
egyes értékek becslés eredményeképpen jöttek létre (például az értékcsökkenés függ a tárgyi eszközök hasznos élettartamára vonatkozó feltételezéstől).

Kiegészítő melléklet.

A kiegészítő melléklet a gazdasági társaságok éves beszámolójához a mag-yar számviteli törvény előírásai szerint csatolandó, szöveges dokumentumfajta neve. (Az éves beszámoló mérlegből, eredménykimutatásból és kiegészítő mellékletből áll.[1] Tartalmaznia kell mindazokat a kiegészítő információkat, amelyek szükségesek a mérleg éseredménykimutatás megértéséhez.[2][3]
Kötelező tartalma
A magyar számviteli előírások szerint a kiegészítő mellékletnek tartalmaznia kell[4]
a valós vagyoni, pénzügyi és jövedelmi helyzet értékelését,
a számviteli politika meghatározó elemeinek leírását,
a beszámoló elkészítésénél alkalmazott eljárásokat,
a tárgyidőszakban esetlegesen feltárt jelentős összegű hibák hatását,
a kapcsolt vállalkozásokat, és a velük való üzleti kapcsolatokat,
a vezető tisztségviselők, igazgatóság és felügyelő bizottság által kapott juttatásokat,
a konszolidálásra vonatkozó eljárásokat és adatokat,
az időbeli elhatárolások részletezését,
a mérlegen kívüli kötelezettségek bemutatását,
a függő és biztos kötelezettségvállalásokat,
a saját tőke változását, valamint a saját részvények (üzletrészek) visszavásárlását,
átlagos létszám- és béradatokat,
a rendkívüli tételeknek a társasági adóra gyakorolt hatását,
a befektetett eszközök változását,
az értékpapírok értékelésének változását,
az exportértékesítés árbevételét a felvevő piacok szerinti bontásban
az értékesítés árbevételét tevékenységek szerinti bontásban,
a kapott támogatásokat,
a kutatás-fejlesztésre fordított összegeket,
a környezetvédelmi rendeltetésű eszközöket és kötelezettségeket,
a vállalkozás telephelyeire vonatkozó adatokat.

IFRS

A Nemzetközi Pénzügyi Beszámolási Standardok (angolul: International Financial Report-ing Standards, IFRSs) elvi alapú, megközelítésű számviteli standardok, értelmezések és keretelvek, melyet a Nemzetközi Számviteli Standard Testület (angolul: International Ac-counting Standards Board, IASB) bocsát ki.
Az IFRS-ek – összefoglaló kifejezésként – magukban foglalják az alábbiakat:
Keretelvek (angolul: Framework for the Preparation and Presentation of Financial State-ments);
Nemzetközi Számviteli Standardok, röviden: IAS-ok (angolul: International Accounting Standards, IASs) – a 2001 előtt kibocsátott standardok elnevezése;
Nemzetközi Pénzügyi Beszámolási Standardok, röviden: IFRS-ek (angolul: International Financial Reporting Standards, IFRSs) – a 2001 után kibocsátott standardok elnevezése;
a Felállított Értelmező Bizottság Értelmezései, röviden: SIC-ek (angolul: Standing Inter-pretations Committee Interpretations, SIC Interpretations) – a 2001 előtt a számviteli standardokhoz kapcsolódóan kibocsátott értelmezések;
a Nemzetközi Pénzügyi Beszámolási Értelmezési Bizottság Értelmezései, röviden: IFRIC-ek (angolul: International Financial Reporting Interpretations Committee Interpreta-tions, IFRIC Interpretations) – a 2011 után a számviteli standardokhoz kibocsátott értelmezések.

Az IFRS-eket világszerte sok országban alkalmazzák.
2005-től az Európai Unióban is kötelező az IFRS-ek alkalmazása[1]: azon társaságok összevont (konszolidált) beszámolóit, melyek hitelviszonyt vagy tulajdonviszonyt megtestesítő értékpapírjait az Európai Unió valamelyik tagállamában található szabályozott piacra (tőzsdére) bevezették, kötelező az EU által befogadott IFRS-ek szerint összeállítani. Mindezek mellett az EU-tagállamok megengedhetik vagy előírhatják az EU által befogadott IFRS-ek[2] alkalmazását az EU-s tőzsdéken nem jegyzett társaságok egyedi vagy összevont (konszolidált) beszámolóinak összeállításánál, vagy az EU-s tőzsdéken jegyzett társaságok egyedi beszámolóinak összeállításánál. Az EU által befogadott IFRS-ek nem azonosak az IASB által kibocsátott IFRS-ekkel egyrészt a befogadási eljárás időigénye miatt, másrészt mivel az EU nem kívánt befogadni bizonyos, a pénzügyi instrumentumokkal kapcsolatos (makrofedezeti témájú) szabályokat (a kihagyott rész az ún. carve-out). Az EU által befogadott IFRS-eket gyakran EU-IFRS-eknek, míg az IASB által kibocsátott IFRS-eket full-IFRS-eknek szokták nevezni.
Az Amerikai Egyesült Államokban az IFRS-ek nincsenek kötelezően előírva, azonban az USA-beli tőzsdéken jegyzett társaságoktól az amerikai Értékpapír-kereskedelmi Bizottság (angolul: Securities Exchange Commission, SEC) 2008 óta elfogadja az US GAAP szerint összeállított helyett az IASB által kibocsátott IFRS-ek szerint összeállított összevont (konszolidált) beszámolót.

A mérlegsorokhoz tartozó fogalmak

Eszközök

A számvitelben az eszköz, régiesen aktíva szóval jelölik a vállalkozás vagyonának elemeit, azaz minden olyan erőforrást, amely
a vállalkozás tulajdonában (vagy ellenőrzése alatt) van,
a vállalkozás jövedelemszerzés céljára használja fel
értéke számszerűsíthető.
Az eszközöket a használati idejük alapján két csoportba osztjuk:
hosszú lejáratú eszközök (tárgyi eszközök, immateriális javak, befektetett pénzügyi eszközök, halasztott adók): olyan eszközök, amelyeket a vállalkozás valószínűleg több, mint egy évig fog használni
rövid lejáratú eszközök (készletek, követelések, pénzeszközök, aktív időbeli elhatárolások): olyan eszközök, amelyek várhatóan egy éven belül kikerülnek a vállalkozás vagyonából, például
a készletet eladják vagy a termelés során felhasználják,
a követelést kiegyenlítik,
a pénzeszközt elköltik.

Források

A számvitelben a forrás, régiesen passzíva szóval jelölik a vállalkozás rendelkezésére álló erőforrásokat, vagyis az eszközök származását.
Eredet szerint megkülönböztetünk saját és idegen forrásokat. Saját forrás például a vállalkozás rendelkezésére bocsátott alapítói tőke, vagy a ki nem osztott nyereség. Idegen forrás például a banki hitel, vagy a különböző tartozások (szállítóknak, költségvetésnek, dolgozóknak stb.).
A rendelkezésre állás időtartama szerint a források lehetnek hosszú vagy rövid lejáratúak. Hosszú lejáratú forrás például az alapítói tőke, vagy hosszú lejáratra kapott banki hitel. Rövid lejáratú forrás például a dolgozókkal szembeni tartozás, mivel azt következő hónap elején ki kell fizetni.

A.Befektetett eszközök

A számvitelben befektetett eszköz a neve azoknak az eszközöknek, amelyek hosszabb időn keresztül a vállalkozás vagyonában maradnak, vagyis a hosszú lejáratú eszközöknek.
A magyar számviteli törvény szerint a befektetett eszközök közé tartoznak:
az immateriális javak,
a tárgyi eszközök,
a befektetett pénzügyi eszközök.
Az IFRS szempontjából a fentieken kívül hosszú lejáratú eszköznek minősülnek még
a befektetési célú ingatlanok és
a halasztott adókövetelések is.

I. Immateriális javak

A számvitelben immateriális javak a gyűjtőneve az olyan nem anyagi és nem pénzügyi jellegű befektetett eszközöknek, amelyek a vállalkozási tevékenységet közvetlenül és tartósan (egy éven túl) szolgálják. Egyes fajtái alapvetően olyan kiadás jellegű tételek, amelyek nem térülnek meg egy üzleti éven belül, ezért a számviteli szabályozások bizonyos körülmények között megengedik az eszközzé minősítésüket (= aktiválás).
Fajtái a magyar számviteli törvény szerint:
Alapítás, átszervezés aktivált értéke = az új vállalkozás létrehozásával kapcsolatos költségek
Kísérleti fejlesztés aktivált értéke = az új termékek előállításával kapcsolatos, a jövőben várhatóan megtérülő többletköltségek
Vagyoni értékű jogok (kivéve az ingatlanokhoz kapcsolódó vagyoni értékű jogokat) = önállóan forgalomképes jogok
Szellemi termékek = szellemi alkotások, például találmány, szabadalom, know-how, védjegy, szoftver
Üzleti vagy cégérték (goodwill) = más cégben való részesedés vásárlásakor a vételár és a vásárolt cég eszközértékének különbözete (amennyivel többet ér a cég egésze az összetevők értékénél).

II. Tárgyi eszközök

Tárgyi eszköz a számvitelben azoknak az eszközöknek a gyűjtőneve, amelyek
anyagi formában léteznek (szemben például az immateriális javakkal, amelyek “nem megfoghatóak”), és
több, mint egy éven keresztül maradnak a vállalkozás vagyonában.
Az IFRS (közelebbről az IAS 16) meghatározása szerint az olyan eszközöket lehet elismerni tárgyi eszközként, amelyek a jövőben várhatóan jövedelmet generálnak a vállalkozás részére és amelyek bekerülési értéke megbízhatóan mérhető.
Osztályozás
A magyar számviteli törvény szerint az eszközök fajtái:
Ingatlanok és kapcsolódó vagyoni értékű jogok: a földterület és minden olyan anyagi eszköz, amelyet a földdel tartós kapcsolatban létesítettek (például ültetvény, épület, építmény), illetve a hozzájuk tartozó vagyoni értékű jogok (például haszonélvezet, bérleti jog, közműhasználati jogok)
Műszaki berendezések, gépek, járművek: a vállalkozási tevékenységet (termelést, értékesítést, szolgáltatásnyújtást stb.) közvetlenül szolgáló
Egyéb berendezések, gépek, járművek: a vállalkozási tevékenységet közvetett módon szolgáló berendezések, gépek, járművek.
Tenyészállatok: azok az állatok, amelyek a tenyésztés során leválasztható terméket termelnek vagy pedig valamilyen hasznos tevékenységet (őrzés, kocsihúzás stb.) végeznek
Beruházások: beszerzés vagy előállítás folyamatában levő, jövendőbeli tárgyi eszközök, amelyeket még nem vettek rendeltetésszerű használatba
A tárgyi eszközöket a mérlegben könyv szerinti értéken kell szerepeltetni. Ez a bruttó érték (más néven bekerülési érték) és a halmozott értékcsökkenés különbözete.
A tárgyi eszközök évközi állapotváltozása bruttó értékben kifejezve meg kell, hogy egyezzen a beruházások számlán történt aktiválások összegével. Tehát az előző évi záró, és a tárgyévi záró értékek különbözete a tárgyi eszközöknél, ingatlanoknál amennyiben rendkívüli esemény nem történik (apportba adás, vétel, értékesítés, megsemmisülés, más jogcímen) a bruttó eszközérték változás és az aktivált teljesítmények összege kölcsönösen megegyezik.

III. Befektetett pénzügyi eszközök

Befektetett eszközök között azokat az eszközöket mutatjuk ki, amelyeket a Társaság azzal a céllal fektetett be, hogy tartós jövedelemre tegyen szert, illetve befolyásolási, irányítási, ellenőrzési lehetőségeket érjen el.
TULAJDONI RÉSZESEDÉST JELENTŐ BEFEKTETÉSEK (RÉSZESEDÉSEK)
Tartós részesedés kapcsolt vállalkozásban
Egyéb tartós részesedés
HITELVISZONYT MEGTESTESÍTŐ ÉRTÉKPAPÍROK
Államkötvények
kapcsolt vállalkozások értékpapírjai
Egyéb vállalkozások értékpapírjai
Tartós diszkont értékpapírok
TARTÓSAN ADOTT KÖLCSÖNÖK
Tartósan adott kölcsönök, egyéb részesedési viszonyban álló vállalkozásban
Egyéb tartósan adott kölcsönök
Tartós bankbetétek kapcsolt vállalkozásban
Tartós bankbetétek egyéb részesedési viszonyban álló vállalkozásban
Egyéb tartós bankbetétek
Pénzügyi lízing miatti tartós követelés

B. Forgóeszközök

A számvitelben forgóeszköz a neve azoknak az eszközöknek, amelyek nem maradnak hosszú ideig a vállalkozás vagyonában. A megnevezésben a forgó szó a vállalkozás termelési ciklusában való körforgásra utal: a beszerzett alapanyagokból a gyártás következtében késztermék lesz, amelyet eladva, megjelenik egy követelés a vevővel szemben, majd amikor a vevő kifizeti a tartozását, a vállalkozás pénzeszközre tesz szert.
A forgóeszközök közé tartoznak
a készletek,
a követelések,
a rövid lejáratra tartott értékpapírok,
a pénzeszközök.

I. Készletek

Köznapi értelemben a készlet valamely dologból felhalmozott, összegyűjtött mennyiség, amely dolog meghatározott időpontban és helyen található. A kereskedelemben általában a raktárban tárolt, értékesítésre szánt árut nevezik készletnek.
A termelési, újratermelési folyamatban a készpénzért (pénztári készpénzállomány) vagy bankszámlapénzért (bankszámlaállomány) vásárolt anyagokat (alap-, rezsi- és segéd-, fűtő- és üzem-, valamint egyéb) input készleteknek nevezzük; ezek a félkész és befejezetlen termelés állapotán át készáruvá, azaz output készletekké válnak, s értékesítés után (vevőállomány) ismét pénzzé alakulnak.
A készletek rövid ideig kötik le a forrásokat, azaz folyamatosan változnak, forognak. Ez alól kivételek: nem forgó, elfekvő készletek; amelyektől pl. kiárusítás vagy selejtezés utáni értékesítés útján szükséges megszabadulni.

A készlet számviteli fogalma

A számvitelben készletnek nevezik a vállalkozás rendelkezésére álló, egy éven belüli felhasználásra szánt eszközök összességét.

Csoportosítás eredet szerint
Vásárolt készletek: azok az eszközök, amelyeket a vállalkozás a termék-előállítás vagy a szolgáltatásnyújtás során fog felhasználni (anyagok), illetve a változatlan formában továbbértékesítésre szánt javak (áruk, közvetített szolgáltatások).
Saját termelésű készletek: értékesítésre szánt eszközök, a termelés valamilyen szakaszában (befejezetlen termelés, félkész termék) vagy már elkészült formában (késztermékek). A folyamatos gondozás = költségek miatt saját termelésű készletnek szokás tekinteni a növendék- és hízóállatokat is.

A készletek értékelésére használt módszerek

A készleteket, illetve változásaikat év közben a főkönyvi könyvelés értékben mutatja ki, a raktári analitika pedig általában mennyiségben. Év végén a leltár a készleteket fajtájának megfelelő, előírt mértékegységben, mennyiségben tartalmazza. A leltár kiértékelése során a készleteket árazzák, s így meghatározható a készletérték.A készletek tényleges mennyiségi meghatározását és értékelését jelenleg a magyar számviteli előírások szerint évente egyszer, év végén, azaz minden év december 31-én kell elvégezni. Elméletileg az alábbi módszerek használhatóak az értékelésre:
egyedi beszerzési ár = minden beszerzés egyedi áron szerepel és a felhasználást is ilyen értékkel kell elszámolni
átlagos (súlyozott) beszerzési ár = a beszerzések egyedi áron szerepelnek, a felhasználás pedig a beszerzések mennyiséggel súlyozott átlagárával
FIFO (First In First Out) = a beszerzések egyedi áron szerepelnek; a legrégebbi készletet kell legelőször felhasználni
LIFO (Last In First Out) = a beszerzések egyedi áron szerepelnek; a legújabb készletet kell legelőször felhasználni (a magyar számvitelben nem megengedett)
LOFO (Low First Out) = a beszerzések egyedi áron szerepelnek; a legalacsonyabb árú készletet kell legelőször felhasználni (a magyar számvitelben nem megengedett)
HIFO (High First Out) = a beszerzések egyedi áron szerepelnek; a legmagasabb árú készletet kell legelőször felhasználni (a magyar számvitelben nem megengedett)

II. Követelések

A számvitelben a követelések olyan jogszerű fizetési igények, amelyek (értékesítési, szolgáltatási) szerződésből, előleg- vagy kölcsön nyújtásából, vagy jogi előírásból erednek.
A fenti meghatározást kielégítő követelések közül egyesek nem a Követelések nevű mérlegsorba tartoznak:
az immateriális javakra adott előlegeket az immateriális javak között kell szerepeltetni
a beruházásra adott előlegeket a tárgyi eszközök között kell szerepeltetni
az egy éven túli lejáratra adott kölcsönöket a befektetett pénzügyi eszközök között kell szerepeltetni
a készletekre adott előlegeket a készletek között kell szerepeltetni
a jegyzett tőke be nem fizetett része miatti, alapítókkal szembeni követelést a saját tőke elemeként, azt csökkentő tételként kell szerepeltetni.
A Követelések nevű mérlegsorba az alábbi követelésfajták tartoznak:
Követelések áruszállításból és szolgáltatásból (napi szóhasználatban Vevők)
Követelések kapcsolt vállalkozással szemben
Követelések egyéb részesedési viszonyban levő vállalkozással szemben
Váltókövetelések
Egyéb követelések (például munkavállalókkal szemben, költségvetéssel szemben, nyújtott kölcsönök stb.)

III. Értékpapírok

Az értékpapír vagyonjogot vagy követelést megtestesítő okirat.

Pénzügyi fogalma

Az értékpapír pénzügyi szempontból jövőbeli fizetésre vonatkozó ígéret. Csakis ebben az értelemben – de jogilag nem – értékpapírnak (securities) tekintik az úgynevezett származtatott ügyleteket, elsősorban a határidős ügyletek (forward és fu-tures) kontraktusait és az opciókat, valamint a különféle csereügyleteket (swap).

Az értékpapírok típusai

A törvény a pénzkövetelést megtestesítő értékpapírt minősíti az értékpapír alaptípusának, de a Ptk. 338/D. § szabályával a tulajdonjogról, más jogról, tagsági viszonyból eredő jogosultságról kiállított értékpapírt is e fogalom körébe vonja.
Hitelviszonyt megtestesítő értékpapírok
A hitelviszonyt megtestesítő értékpapírok jellemzője, hogy az az értékpapír kibocsátója a kötvényfeltételekben meghatározott kamatokkal együtt, meghatározott időben visszafizeti. Legismertebb fajtái: a kötvény, a kincstárjegy, jelzáloglevél.
Részesedési jogot megtestesítő értékpapírok
A részesedési jogot (tagságot) megtestesítő értékpapírok azt igazolják, hogy tulajdonosuk valamely vállalkozás alaptőkéjéhez járult hozzá, és a befektetett pénze után jogosult a kiosztott nyereség arányos részére, az osztalékra. Társtulajdonosi jogokat megtestesítő értékpapír, aminek fontos vonása az, hogy a tulajdonosuk nem vonhatja ki a vagyonát a vállalkozásból. Alaptípusa a részvény, de ide tartoznak a befektetési jegyek is.
Áruval kapcsolatos jogokat megtestesítő értékpapírok
Az áruval kapcsolatos jogokat megtestesítő értékpapírok valamely áru feletti rendelkezési jogot biztosítanak a tulajdonosuknak. Ide tartozik a közraktárjegy a hozzá tartozó zálogjeggyel (de például a hajóraklevelek stb. is).

IV. Pénzeszközök

A pénzeszközök a készpénzt, az elektronikus pénzeszközöket, a csekkeket, továbbá a bankbetéteket foglalják magukban.
Elektronikus pénzeszköz: olyan készpénz-helyettesítő fizetési eszköz – így különösen értéktároló kártya, számítógép memória – amely az elektronikus pénz tárolására szolgál, és amellyel az ügyfél közvetlenül végezhet fizetési műveleteket.
Amennyiben a pénzeszközök tartósan szolgálják a vállalkozó tevékenységet, egy éven túl lekötött pénzeszközök, úgy megjelenhetnek a befektetett eszközök között is a következő mérlegsorokon.

Pénzeszközök megjelenése a mérlegben:
B. Forgóeszközök
IV. Pénzeszközök
Pénztár, csekkek
Bankbetétek

Befektetett eszközök
I. Befektetett pénzügyi eszközök (pl.: lekötött bankbetét)
1. Tartósan adott kölcsönök kapcsolt vállalkozásban
2. Tartósan adott kölcsönök egyéb részesedési viszonyban lévő vállalkozásban
3. Egyéb tartósan adott kölcsönök

A pénzeszközök az állományba vételkor
forint esetén a befolyt forintértékben,
deviza, valuta esetén a teljesítéskori választott árfolyamon számoljuk el.

A választott árfolyam a következő lehet:
Az MNB hivatalos devizaárfolyama,
a választott hitelintézet devizavételi- és eladási árfolyamának átlaga,
a választott hitelintézet devizavételi vagy eladási árfolyama,
szabadpiaci árfolyam.
A vállalkozó a választott módszert számviteli politikájában rögzíti.

C. Aktív időbeli elhatárolások

A számvitelben az aktív időbeli elhatárolás olyan eszközjellegű tétel, amely a tárgyidőszak bevételeit és ráfordításait helyesbíti, az összemérés számviteli elvének megfelelően. Az aktív időbeli elhatárolások a vállalkozás eredményét növelik, azáltal, hogy
a már elszámolt, de nem a tárgyidőszakra vonatkozó költségek összegét csökkentik vagy
a még be nem folyt és ki sem számlázott, de a tárgyidőszakot illető bevételek összegét számba veszik.
Példa:
költség elhatárolására: az előre kifizetett bérleti vagy szolgáltatási díjból a következő évre vonatkozó résszel csökkentjük a tárgyidőszak költségeit;
bevétel elhatárolására: a tárgyidőszakra járó kamatot, aminek a pénzügyi rendezése csak a következő évben esedékes, előre elszámoljuk bevételként.

C. Saját tőke

A számvitelben a saját tőke az a szabadon használható saját forrás, amelyet a tulajdonosok időbeli korlát nélkül a vállalkozás rendelkezésére bocsátanak. A rendelkezésre bocsátás történhet a vállalkozás alapításakor (jegyzett tőke) vagy a vállalkozás eredményének visszaforgatásából (eredménytartalék illetve mérleg szerinti eredmény).
Mivel a kettős könyvelés módszeréből következően mindig fennáll az
eszközök = források
vagyis
eszközök = saját tőke + idegen források
egyenlőség,
ezt kifejtve a saját tőke egyenlő az eszközök és az idegen források különbözetével. A cég megszűnése (csőd, felszámolás, végelszámolás) esetén ez a különbözet marad a tulajdonosoknak a társaság vagyonából a külső hitelezők kielégítése után.

I. Jegyzett tőke

A jegyzett tőke az a tőkerész, amelyet a tulajdonosok a vállalkozás alapításakor, illetve tőkeemeléskor időbeli korlátozás nélkül bocsátottak a vállalkozás rendelkezésére, hogy abban tagsági jogot, tulajdonosi részesedést szerezzenek, vagy a már meglévőt növeljék.
A jegyzett tőke fajtái a gazdasági társasági formáktól függően a következők lehetnek:

részvénytőke az Rt.-nél
törzstőke Kft.-nél, Kht-nál
vagyoni hozzájárulás egyesülésnél, Kkt.-nál, közös vállalatnál, egyéb szervezeteknél
vagyoni betét Bt.-nél
szövetkezeti vagyon szövetkezeteknél.

II Tőketartalék

A tőketartalék egy számviteli kifejezés.  A tőketartalék a mérlegben a saját tőke része. Ez a tétel szolgál minden olyan hozzájárulás elismerésére, melyet a gazdálkodó tulajdonosaitól a jegyzett tőkén (részvénytársaság esetében a részvények névértékén) felül visszafizetési kötelezettség nélkül kap. Ezt a többletet nevezik ázsiónak is. Egyéb tételek is kerülhetnek a tőketartalékba, melyeket a jogszabály ide rendel elszámolni, ezek természetükben hasonlóak az ázsióhoz.

E. Céltartalékok

A számvitelben céltartaléknak nevezzük az olyan kötelezettséget, amelynek az összege vagy az esedékessége bizonytalan. Ez az IFRS szerinti meghatározás; a magyar számviteli törvény szerinti értelmezés ezen a definíción belül mozog, de csak bizonyos fajta céltartalékokat ismer el.
Példa olyan gazdasági eseményekre, amelyek mind a magyar, mind az IFRS szerinti számvitelben céltartalék képzéssel járnak:
Az éves beszámoló készítésekor folyamatban van egy per, amelyet a jogászunk véleménye szerint el fogunk veszteni, és az perből fakadó fizetési kötelezettségünk 250.000 forint lesz. Ebben az esetben fel kell vennünk egy ilyen összegű céltartalékot a vállalkozás mérlegébe.
Az üzleti évben eladtunk 200 millió forint értékű kenyérpirítót, amelyekkel kapcsolatban jótállási kötelezettségünk van. Az előző időszakok átlagos tapasztalatai alapján a bevétel 1%-át el kell majd költeni a garanciális javításokra. Ebben az esetben fel kell vennünk egy 2 millió forintos céltartalékot a vállalkozás mérlegébe.

Kötelezettségek

A kötelezettségek olyan elismert tartozások, amelyek
teljesített szerződésből vagy
jogszabályi előírásból származnak.
Aszerint, hogy kivel szemben áll fenn a tartozás, megkülönböztetünk
pénzintézeti,
szállítói,
alapítókkal szembeni,
állami költségvetéssel szembeni,
munkavállalókkal szembeni
kötelezettségeket.
A tartozás esedékessége szerint léteznek
hosszú lejáratú kötelezettségek, illetve
rövid lejáratú kötelezettségek.

G. Passzív időbeli elhatárolás 

A számvitelben a passzív időbeli elhatárolás olyan forrásjellegű tétel, amely a tárgyidőszak bevételeit és ráfordításait helyesbíti, az összemérés számviteli elvének megfelelően. A passzív időbeli elhatárolások a vállalkozás eredményét csökkentik, azáltal, hogy
a még nem elszámolt, de a tárgyidőszakot illető költségek összegét számba veszik vagy
a már befolyt, de nem a tárgyidőszakot illető bevételek összegét csökkentik.
Példa:
költség elhatárolására: tárgyévre vonatkozó, még nem kifizetett jutalom összegét előre elszámoljuk költségként, és ezzel egyidejűleg felveszünk a források közé egy ugyanilyen összegű elhatárolást.
bevétel elhatárolására: a már megkapott, de a következő évre vonatkozó bérleti díj összegével csökkentjük a bevételeket, és ezzel egyidejűleg felveszünk a források közé egy ugyanilyen összegű elhatárolást.