Hogy ne bukjon százezreket egy munkaügyi ellenőrzésen, összegyűjtöttem a leggyakoribb munkajogi tévhiteket.

A napi rutin és a munkajog ismeretének a hiánya gyakran alakíthat ki a vállalkozások számára veszélyes rutinokat. Sokszor gondoljuk, hogy jogszerűen cselekszünk, hisz mások is ezt csinálják ez a köztudatban elfogadott. Pedig nem. A törvény mást mond, ezért is érdemes áttekintenünk ezeket a példákat. Főleg, hogy sajnos a legtöbb nem is a vállalkozók pártján áll.

Munkanap-e a próbanap?

Sok iparágban bevett gyakorlat, hogy az állásinterjúk sorozatának utolsóelőtti állomásaként a jelöltet behívják próbanapra. A cél ilyenkor az, hogy a munkavállaló jelöltet nyomás alatt is kipróbálják. Mindez jogszerű? A kérdést az dönti el, hogy a munkáltató a próbanapot miként alkalmazza, hogyan alakítja ki. Amennyiben a próbanapot a munkáltató nem a felhalmozott munkamennyiség csökkentésére használja úgy, hogy valójában nem is keres munkaerőt, akkor igen. A próbanap akkor tekinthető jogszerűnek ha egy néhány feladatból álló, valamennyi jelölttel elvégeztetett feladatsort jelent. Természetesen az összes jelöltet minden esetben be kell jelenteni (célszerű alkalmi munkavállalóként) a NAV felé, előző nap vagy legkésőbb reggel 8-ig. Erre a napra is kell bért fizetni a törvényben meghatározott minimál órabér szerint.

Jár-e szabadság a próbaidő alatt?

A sikeres próbanapot követően a nyertes pályázóval munkaszerződést kell kötni, amiben általában szerepel a próbaidő. A lényege, hogy a felek hosszabb távon is kipróbálhassák egymást elkötelezettség nélkül. A cél az, hogy még a munkaviszony elején derüljön ki, ha mégsem kívánnak egymással dolgozni. Ezen időszak alatt az új dolgozó feltehetőleg még próbál mindent beleadni és a legjobb munkaerő benyomását kelteni. Ezért alakulhatott ki az a tévhit, hogy a próbaidő alatt nem lehet szabadságra menni. Erre vonatkozó szabályozást a munkajog nem tartalmaz, erre a munkáltató nem hivatkozhat, tehát szabira menni igenis lehet. Legfeljebb…….a munkaadó eldönti akar e a próbaidőssel tovább együtt dolgozni, vagy esetleg „szakmai okokból” nem. Ez persze amúgy is előzetes egyeztetést igényel hiszen az éves szabadság nagy részével a munkáltató rendelkezhet.

A károkozás levonható-e a munkabérből?

Aki dolgozik, hibázik. Tartja a mondás. Az így okozott kárt a jogszabály által meghatározott méretékig meg is kell téríteni a munkaadó részére. A munkáltatónak a legegyszerűbb az lenne  ha ezt egyből a következő havi fizetésből levonná, vagy ha nem tudja az összeg nagysága miatt akkor több hónapra elosztja. De ez nem ennyire egyszerű. A munkabér védelme és ezen keresztül a munkavállaló megélhetésének biztosítása miatt a munkáltató csak a törvényben meghatározott esetekben élhet levonással a munkabérből (ilyen lehet a munkavállaló hozzájárulása). Ha nincs beleegyezés akkor a  a munkabért köteles kifizetni. A kárigényét csak polgári peres eljárás, keretén belül tudja érvényesíteni. Vagy a rendőrségi feljelentést követően a nyomozás lezártával.

Tovább kell-e dolgozni a dohányzó kollégáknak?

Igen! Ki kell ábrándítanunk azokat, akik eddig az gondolták, hogy nem. Dohányozni a munkahelyen csak a munkaközi szünetben lehet. A munkaközi szünet a pihenőidő legrövidebb formája, célja, hogy a munkavállaló munkaidőt megszakítva rövid pihenéssel töltse az időt. Tehát, a munkaközi szünet nem része a munkaidőnek. Ezért a kötelezően előírt minimális munkaközi szünet – jellemzően az ebédidő – sem része a munkaidőnek, és nem része a dohányzással töltött idő sem.

Azt ígérték, azt mondták…

A gond az, hogy a munkáltató sok mindent mond és ígér, vagy a munkavállaló sok mindent gondol, ami nem feltétlenül úgy hangzott el. A lényeg mindkét fél azt tudja érvényesíteni, amit írásba foglaltak. Lehet persze tanúkkal is bizonyítani az állításunkat, de nem ez a profi megoldás. Fontos kiemelni, hogy a munkavállaló kérésére a munkáltatónak a nyilatkozatát akkor is írásba kell foglalni, ha egyébként nem kötelező (pl. ha azt ígérik, hogy a határozott idő lejártával meghosszabbítják a munkaviszonyt, vagy határozatlan idejűvé alakítják át ezt érdemes írásban is megerősítve kérni).

A mi számít túlórának?

A munkaidő-beosztáson kívül munkavégzés nem jelent automatikusan túlórát is, amit a munkáltatónak már külön, az alapbéren felül kellene fizetnie. Elsősorban akkor minősül az így eltöltött idő túlórának, ha munkáltató rendeli el. Ez alól nem lehet kibújni azzal, ha munkáltató nem rendeli el a túlórát, de a kiadott és elvégzendő munka mennyisége mégis annyi, hogy az egyszerűen nem fér bele a munkaidőbe. Így túlórának minősülhet az is, ha a munkavállaló kifejezett munkáltatói utasítás hiányában, azonban mégis a munkáltató érdekében végez munkát a munkaidején túl. A bírói gyakorlat az, hogy nem lehet mentesülni a rendkívüli munkavégzés megfizetése alól, hogyha  a munkáltató nyomására a munkavállalók nem vezetik a valóságnak megfelelően a jelenléti ívet. ugyanis az ott szereplő adatok ellenkezőjét több bizonyíték is alátámaszthatja (rendszerhasználat, tanúk).

Minden esetben be kell tartani a munkáltató utasítását?

Hiába gondolják sokan, hogy ha munkáltató egy feladat elvégzésére kötelez, azt teljesíteni kell. Nem minden esetben van ez így. A munkavállaló köteles megtagadni az utasítás teljesítését, ha annak elvégzésével más személy egészségét vagy a környezetet közvetlenül és súlyosan veszélyeztetné (pl. tehergépkocsi vezetők esetén a pihenőidő be nem tartása, fáradtan vezetés).

Jár vagy kérhető a fizetés nélküli szabadság?

Általános tévhit, hogy a munkavállalókat kérésük esetén a fizetés nélküli szabadság megilleti. Nem volt azonban ez így az előző Munka törvénykönyve idején sem, és a jelenlegi szabályok szerint sincs így. A törvényben biztosított néhány eseten túl (pl. a gyermek gondozása céljából annak 3. éves koráig) alapvetően a munkáltatóval történő megállapodás kérdése, hogy biztosítja-e a munkáltató, és ha igen, milyen feltételek mellett, valamint mennyi időre. Biztosítása tehát a kivételektől eltekintve csak lehetőség, de nem kötelező.

Mit kell tenni munkahelyi szexuális zaklatás esetén?

A munkahelyen a kollégák között, előfordulhat az egyik fél számára nem kívánt közeledés, zaklatás. Fontos, hogy a szexuális zaklatás jelzése esetén a munkáltató köteles az ügyet kivizsgálni, az Egyenlő Bánásmód Hatóság irányába történő bejelentése esetén és egy erre alapozott felmondásnál pedig a munkáltatónak kell igazolnia, (itt nem érvényesül az ártatlanság vélelme) hogy szexuális zaklatás nem történt.

A munkaviszony megszűnésével minden igény elenyészik?

Nem így van! Mint ahogy nem létezik ’közös megegyezéses felmondás’ sem. A munkaviszonyt vagy felmondással, vagy közös megegyezéssel szüntetik meg a felek. Előbbi esetben a későbbiek folyamán a még meg nem fizetett, ugyanakkor jogos igények érvényesíthetőek a munkáltatóval szemben. Közös megegyezés esetén más a helyzet, itt a felek megállapodnak és írásban rögzítik, hogy egymással elszámoltak, további követelésük a másikkal szemben nincs. Ebben az esetben további követelés csak akkor érvényesíthető, ha arról a feleknek korábban tudomásuk nem volt és nem is lehetett.

Gondolom most vegyesek az érzelmei, munkaadóként úgy érzi, hogy Ön vállalja a kockázatot és alig illeti meg valami védelem a munkavállalóval szemben. Munkavállalóként szintén érezheti úgy, hogy kiszolgáltatott a munkáltatójának.  Nem gondolom, hogy a problémára a klasszikus értelemben vett egyéni vállalkozás lenne a megoldás. A világ ennél bonyolultabb már x ezer éve.
Sokat segít mindkét fél számára, ha írásban rögzítik a foglalkoztatás feltételeit az egymással szembeni, szakmai és emberi elvárásokat.
Egy kapcsolt legyen az üzleti vagy emberi csak akkor jó és gyümölcsöző, ha mindkét fél jól érzi benne magát, ezt hívják win-win szituációnak. Sokan ezzel szemben, a csak ÉN-ÉN szituációt erőltetik, ők így vagy úgy, de ráfaragnak.