Mennyi cigiszünet jár a dolgozónak?

A munkaközi szünet az a legrövidebb pihenőidő ami lehetőséget biztosít a dolgozó számáraaz étkezésre, dohányzásra, a rövid pihenésre. Sok tévhit van ezzel kapcsolatban, ezeket szeretném eloszlatni.

A törvény szerint amennyiben a beosztás szerinti napi munkaidő tartama a hat órát meghaladja, húsz perc, kilenc óra után pedig további 25 perc munkaközi szünetet köteles biztosítani a munkáltató (például 12 órás műszak esetén összesen 45 perc munkaközi szünet jár). Fiatal munkavállaló esetén ….. (de mint tudjuk, ő be sem mehet a nemzetibe, tehát ne is dohányozzon)

A fenti előírástól azonban a felek megállapodása vagy kollektív szerződés eltérhet, így lehetőség van legfeljebb hatvan perc munkaközi szünet biztosítására is.

A Munka törvénykönyve nem ismeri a dohányzási szünetet, így a munkavállaló dohányzás céljából nem szakíthatja meg jogszerűen a munkavégzést (ettől a felek megállapodása természetesen eltérhet). Ez alól kivétel a munkaközi szünet, mely időtartama alatt nincs akadálya a dohányzásnak, a nem dohányzók védelmére vonatkozó szabályok betartása mellett.

A munkaközi szünetet a munkavégzés megszakításával kell kiadni, ami azt jelenti, hogy az nem lesz része a munkaidőnek, így nem jár érte díjazás. E szabálytól azonban a munkavállaló javára el lehet térni. Kivételt képez a készenléti jellegű munkakör, mely esetén a munkaközi szünet a munkaidő része (ilyenkor nehéz ugyanis elhatárolni, hogy mikor tölti pihenőidejét a munkavállaló és mikor áll a munkáltató rendelkezésére).

A munkaközi szünetet legalább három, legfeljebb hat óra munkavégzést követően kell kiadni éppen annak érdekében, hogy kellő időben szakítsa meg a munkavégzést, és betöltse a rendeltetését.

Arra tekintettel, hogy a munkaközi szünet nem része a munkaidőnek, a munkavállaló a munkaközi szünetben akár el is hagyhatja a munkavégzési helyét. Azaz kimehet a piacra és bevásárolhat hétvégére.

Ne feledkezzünk el a képernyő előtt munkát végzőkről sem: a munkáltató ugyanis úgy köteles megszervezni a munkafolyamatokat, hogy a folyamatos képernyő előtti munkavégzést óránként legalább tízperces szünetek szakítsák meg, továbbá a képernyő előtti tényleges munkavégzés összes ideje a napi hat órát ne haladja meg. Ez ugyan nem az Munka törvénykönyve szerinti munkaközi szünet, azonban a képernyő előtti munkavégzés megszakításával kell biztosítani, és bele kell számolni a munkaidőbe, így erre az időre a munkavállalót díjazás illeti meg.
Gyakorlatban ez egy könyvelő iroda esetében azt jelenti, hogy 50 perc adatrögzítést követően 10 percig a kollégák a számlák rendezését, lefűzését végzik. Sokakban felmerülhet a kérdés de mivel töltik a munkaidő fennemaradó 2 óráját. Tanulmányozzák a jogszabályi környezet változását, telefonon egyeztetnek az ügyfelekkel, a NAV-val, postára mennek, azaz dolgoznak csak nem a monitor előtt. Kétségtelen tény, hogy vannak olyan szakmák ahol ez nehezen megoldható, ilyen pl. az informatikusoké.
Van-e előnye ennek az előírásnak?
Van, munkaügyi vizsgálat esetén egyes szakmáknál vagy munkaköröknél erre hivatkozva indikolhatjuk, hogy miért csak hat vagy négy órában alkalmazzuk a dolgozót.
 Alkalmaznám én nyolc órába, de a munka jellegéből adódóan a törvény nem engedi.  :-)